Hello!
25 éves vagyok, két éve gyakorló szociális munkás. Gyermekjóléti szolgálatnál dolgozom, családgondozóként. Szörnyen bizonyalan vagyok... Még mindig azt érzem, hogy nem vagyok okosabb egy fikarcnyit sem, mint az első munkanapomon. Muszáj lesz kiadnom magamból, szánom ezt afféle önterápiának is. Az iskolában mindenfélével tömték a fejünket, jeles tanuló voltam. Rájöttem, hogy a gyakorlatban ez annyira másképp működik....... Jajj, csak tétlenkedem és nem tudom, hogy mit kezdjek magammal. Nem tudom, hogy amit érzek, az két év után normális-e? Szóval alkalmas vagyok-e én erre a munkára? Ha ez normáli érzés, mikor fog elmúlni? Mikor fogom végre azt érezni, hogy nekem ez megy? Hogy én erre alkalmas vagyok? Máshol is mindent elvárnak tőletek? Mindent tudnotok kell? Mindenhez érteni kell? Ahh nem értem...
Majd összeszedem magam és írok vmi értelmeset is.
